Tomi szülei is nagy vízitúrások voltak, saját kajakkal járták Magyarország és a környező országok folyóit, tavait. Tomi már édesanyja pocakjában is kajakban ringatózott, előbb vízitúrázott, mint hogy járni tudott volna – azzal szokták ugratni, hogy biztos lapáttal a kezében jött világra. Nem csoda, hogy néhány más sportág kipróbálása után a versenykenuzásnál kötött ki. Többszörös ifjúsági bajnokként egyenes út vezette a sport osztályos gimnáziumba. A felnőtt lét határán aztán a „csak versenysport vagy minden más” közül a „minden más”-t választotta, ám egy pedagógus ismerőse / mentora rögtön nyakon csípte, hogy a nyári szünetekben segítsen gyerekeket vízitúráztatni. A 90-es évek közepétől több száz gyerek, majd később felnőtt ment át a kezei között – vált aktív vízitúrázóvá, kormányossá, túravezetővé. Másik (szüleitől öröklött) szerelme a gyalogtúrázás, hegymászás. Ezen a téren előbb az Magyar Természetbarát Szövetség gyalogtúravezetői, majd a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség alapfokú hegymászói képesítését szerezte meg. Az ezredfordulón hivatalos vízitúravezetői vizsgát is tett a Magyar Természetbarát Szövetségnél, majd rögtön az oktatói gárda tagjává vált. Itt került újra kapcsolatba a versenykenuzással (Vaskuti István révén) valamint a vadvízi evezéssel. A 2000-es évek elején már vadvízi túrákat is vezetett, túramaraton versenyeken, vadvízi versenyeken és síkvizi „Masters” versenyeken szerepelt eredményesen, itthon és nemzetközi vizeken egyaránt. Kikacsintásként a vitorlázással is foglalkozott – kisgéphajó és vitorláshajó veztői és tengeri navigációs vizsgát tett. 2003-ban a Testnevelési Egyetem kihelyezett tanfolyamán Kajak-Kenu Sportoktató (edző) oklevelet szerzett.
Gyermekei születése után az életében más területeké lett a fő szerep, de a víztől nem szakadt el. A szabad ideje, hobbija, kikapcsolódása, családi programja az evezésé (vitorlázásé) maradt. Továbbra is készült (és másokat is felkészített) a versenyekre. Többször volt a Túrabajnokság (később Túra kupa) versenysorozat győztese férfi kenu párosban (azaz a „király” kategóriában). Rendre hozta a dobogós helyezéseket a nemzetközi versenyekről is. Közben egyesületi, baráti evezős társaságokkal bejárta Európa (és Ázsia) számos szelídebb és vadabb folyóját, tavait és tengereit – fél éven keresztül evezett Jersey sziget hullámoktól, ár-apálytól, áramlatoktól izgalmas vizein a helyi egyesület tagjaként és vált a tengeri kajakozás szerelmesévé is.
2018-ban a saját maga által kinevelt raft csapat kapitányaként Magyar Válogatott minőségben képviselte az országot az IRF (International Rafting Federation) által rendezett Európa Bajnokságon. Még ebben az évben az IRF vadvízi túravezetői (River Guide) vizsgáját is letette, majd Canyoning túravezetésből is vizsgázott. 2019-től újra a hivatásos vízitúravezetésé lett a főszerep, azzal foglalkozik szívesen, amihez a legjobban ért.
Számára a vízitúrázás életformát jelent és egyben környezettudatos gondolkodást, szemléletet – harmóniát a természettel. Szívesen osztja meg tapasztalatait bárkivel, legyen szó abszolút kezdő vízitúrázóról vagy éppen evezéstechnikáról, hajó-, lapát-, felszerelés tesztről profi szinten. A vízen érzi otthon magát és tudásával, tapasztalataival, gyors helyzetfelismerésével arra törekszik, hogy biztonságot teremtsen azok számára is, akik vele tartanak e csodálatos világ felfedezésében. Emellett igazi társasági lény, szeret jókat beszélgetni, viccelődni a túrák közben vagy éppen az esti tábortűznél. Aki vízen érkezik azt máris a barátjának tekinti.